A test analízise

A lábfejek kissé szélesek. A második lábujjak hosszabbak mint a nagylábujj, a legkisebbik ujj kicsit befeléfordul. A boka kicsi, kedves. A talp boltozata kissé besüppedt ezért a sarkantyúnak nevezett deformitás feltűnik. A láb tulajdonosa ezt a részét szereti a legkevésbé magán, pedig a pedikűrös szerint nagyon kis csinos lábfeje van. A test lakója nem hisz neki, vagy csak pont ehhez a pedikűröshöz járnak a csúnya-lábúak, szépülni. A vádlin és a combon szőrszálak, az utóbbin striák. A térd kicsi és formás. Egy évvel ezelőtt még a sokéves táncolás és a nem túl rendszeres mozgás nyomai látszottak a láb izomzatán. Most minden formásság és izom a terhesség harmadik hónapjától elkezdett eltűnni. Azóta puhák és lágyak a vádlik és a combok is. Talán ezt jelenti nőnek lenni, az izomtalanság? Meg a nemiszerv, amelyet nem kifejezetten látni, mivel a szőrök jobban takarják, mint a fügefa levél Éváét. A szülés a vaginát is átalakította, és még két záróizmot, valamint a csípőt és a hasfalat. A csípő szélesebb lett egy mérettel, a hasfal puha , lehet van olyan, aki renyhének nevezné, de tulajdonosa szereti így is, még ha a kockák már nem látszanak. Nem mintha régen tett volna bármit is, hogy a kockák láthatóvá váljanak, egyszerűen ilyen adottsága volt. A bőr jól tartja magát a 9 hónapnyi nyújtás után is, elmaradtak a striák. A mellek kicsik voltak, a szoptatás átalakította őket, megnőttek, a bimbók viszont olyanok mint amit lassan 1 éve szopnak naponta sokszor sokáig, deformáltak, hegyesek. A gerinc görbülete nem túl szerencsés, amire rátesznek egy lapáttal a csigolyatörés nyomai és a terhesség, ami plusz 10 kiló terhet jelentett és megterhelte a medencét. A karok most a legizmosabbak, mert jelenleg 9 és fél kilót cipelnek minden nap. A kezek, olyanok mint a tulajdonos nagymamájáé – apai ágon, hosszú vékony ujjak, az erek jól kivehetők, talán a legszebb részei a testnek. Bár a nyaki részre egyszer azt a bókot kapta, hogy olyan, mint Nefertitié (szobor). Az alsó ajak vastagabb és szélesebb mint a felső. Anyajegyek az arcon, van egy az ajkak fölött is, igazi szexepil, de van még öt másik anyajegy is. Szőröcskék is vannak, ott is ahol ilyenkorban a normák szerint nem kellene lenniük. A szemek gesztenyebarnák, az orr kicsi és hegyes. A szemöldök dús és fekete, csak mint a szempillák. A fülek kicsik és nem egyformák, az egyiken van egy kis kiálló csücsök, a test tulajdonosának előző tünde életéből maradt. A haj dús és erős és sötét barna, napfénynél vöröses arany, mint a legtöbb természetes haj.

A test szemlélése

Előtted állok és nézlek. Egymás szemébe nézünk. Nem érdekelnek a hibák, nem érdekelnek az erények. Látlak. Ember vagy. Teljes vagy. Lüktetés vagy. Meztelen tested csupa szellem. Meztelen testedbe, aki nem analizál csak szemlél – gyönyörködik. Meztelen tested csupa élet, addig amíg nem válik önmagad képpé.

Egyszer volt egy blogom, még 2012 körül, aztán nem volt.

Most pedig az anyaság újra előhívta.

Konkrétabban két – nevezzük projektnek: a tavasszal leadott doktori disszertációm, ami a női testképről szól, és a Communitas alkotói ösztöndíj, amelyre fotográfusként pályáztam az Anyaság láthatatlan rétegei témájával, amelyet úgy történt, hogy megnyertem.

A doktori disszertációm egyben önismereti munka is lett számomra, amiből azt tanultam meg, hogy nagyon szeretek írni. Most, mikor kicsi családom még szendereg az ágyban, helyet adok az inspirációnak, hagyom, hogy megjelenhessen ilyen formában, mert ez az öt év kutatás, tapasztalatgyűjtés, emberekkel való kapcsolódás sokkal többet kér tőlem egy disszertációnál. Arra is rájöttem, hogy az egész lényem, a testem minden kis sejtje az alkotástól tud igazán izzani, és hogy a kutatás, az elmélyülés, a fotózás és az írás nálam együttállásban vannak.

Az a tervem, hogy ebbe a blogba olyan szövegeket fogok írni, amelyek érintik a disszertációm és a fotósorozatom témáját. A doktori disszertációm témája a női testkép, a szülést meg nem élt, várandós és szülést megélt női test antropológus szemmel. A kutatásom kiterjedt néhány, a művészettörténet kánonjában megjelent ideális női test elemzésére és bemutatására is, mivel ezek a nőitest-ábrázolások hatottak arra, amit ma szép női testnek nevezünk. Ebből is szeretnék majd részleteket megosztani. A kvalitatív kutatáson belül 28 nővel és 11 férfival beszélgettem a női testről, így nagyon gazdag hanganyagot sikerült gyűjtenem az Y és Z generáció tagjainak véleményéről. Ezt is szeretném folytatni, de a továbbiakban más irányba fogok indulni. Mivel most az anyaság a legmeghatározóbb jelenség az életemben, erről szeretnék írni, és erről szeretnék beszélgetni anyákkal. Eddig arról szólt a kutatásom, hogy hogyan gondolkodik két generáció – nők és férfiak – a női testről, most pedig arról szeretnék anyagot gyűjteni, hogy hogyan gondolkodnak az anyák az anyaságról, és melyek az anyaság láthatatlan rétegei. Arra is kerestem válaszokat, hogy a nők hogyan élik meg a testüket, mit mutatnak meg a testükből, és mit nem, miről tudnak beszélni a testükkel kapcsolatban, és miről nem. Ezekről is szeretnék írni itt. A későbbiekben a következő kérdések mentén szeretnék haladni: hogyan változott meg a nők viszonya a testükhöz a szülés és az anyaság által, hogyan élték meg a gyermekágyat és azt az óriási változást, ami a gyermekvállalással együtt jár. És nem utolsó sorban arról is szeretnék beszélgetni, hogy hogy van a lelkük, a nők lelke.

Ha össze kellene foglalnom, hogy milyen szövegekkel vagyok várandós, elsősorban szabad szövegekkel, amelyeket nemcsak az eddigi öt év tudása fog egyengetni, hanem az is, hogy egyik nap kiszámoltam: 2011 óta, csupán egy év kihagyással, folyamatosan egy felsőoktatási intézmény hallgatója voltam, ami tizennégy évnyi tanulási lehetőségnek adott keretet. Ebben a keretben volt alkalmam megismerkedni azokkal a szívemnek kedves tanárokkal és munkatársakkal, akik meghatározói lettek eddigi életemnek és munkásságomnak. Hálás vagyok azokért az emberekért és alkotókért is, akikkel összesodort az élet – a kereten kívül és belül egyaránt.

Azt érzem, hogy nem halogathatom tovább. Itt az idő, hogy megnyíljak, és felvállaljam azt a tapasztalatot, amit hosszú évek óta gyűjtögetek. Szeretném átadni, kifejteni, megosztani, amihez vagy a szavak, vagy a képek lesznek a segítségemre. Nőkről fogok írni, a női testről, tabukról, a női test ábrázolásáról, szülésről és anyaságról. Lehet, helye lesz valami olyasminek is, amit még nehezen vállalok: annak, hogy fenomenológiai pszichológiával foglalkozom. 2017-ben kezdtem Gergely Edóhoz járni fenomenológiai állításokra, majd elvégeztem az alapképzést 2023-ban és a főképzést 2025-ben a Nelles Institut Transylvaniánál. Ez a masszív kilenc év, amit a LIP-pel (Life Integration Process) töltöttem, nagyon megváltoztatott, és megváltoztatta a viszonyomat például a testemmel és a női minőséggel is. Bár ezek csak töredékei annak, amelyeket Edónak és a LIP-nek köszönhetek. Folytatás következik.